Egy ékszertervező élete 1. rész

Ez egy háromrészes gondolatfüzér az ékszeres életemről, az első rész a kezdetekről szól.
Kíváncsi vagyok az olvasóimra, ezért néhány, másodpercek alatt  megválaszolható kérdés is található a posztban.


Előzmények

Állást kerestem  vidékiként, ugye nem kell magyaráznom a lehetőségeket?
Szükségem volt valami "normális" tevékenységre, vettem alapanyagokat és kipróbáltam néhány kézműves technikát, felüdülés volt.





Kezdetek

Találtam állást, naponta több mint 6000-szer kellett ugyanazt a mozdulatot végeznem egy gyárban.
A monotónia következménye egy sorszámos zombi, akit valaha Nagyváradi Csillának hívtak.

Akartam megint én lenni. Korábban a gyöngyfűzés és a selyemfestés tetszett a legjobban, úgy éreztem választanom kell, egyszerre a kettőt nem lehet. (Később ötvöztem a kettőt, selymefestett medált készítettem, lásd
a következő kérdés alatti képen.)

Az első selyemkendőm

Egysoros gyöngyös láncokkal kezdtem, egy hétig készült egy "mű", mindennap alakítottam rajta valamit, amikor elfogyott az ihlet, akkor félretettem.
Időnként egy-egy érdekes gyöngy egymás mellé gurult, ha tetszettek együtt, akkor ezeket is felhasználtam.

A célom az volt, hogy valami igazán élőt, egyedit, rám jellemzőt tervezzek, készítsek egyedül, nekem senki ne lihegje a nyakamba az elvárásait.

Egy évig szinte minden nap ékszereztem, és a következő években is szorgalmasan fűztem, vágtam, varrtam.
Senki és semmi nem billentett ki ebből a világból 2013-ig, amikor
elkezdődtek a gondok a kezemmel.
Azóta sem tétlenkedek, keresem az inspirációt, gyűjtöm az ötleteket, rajzolok, írok és vettem új alapanyagot is.

Képes összefoglaló az alapanyagok felhasználásának változásáról

Eladások

A neten, azaz a m.es.ká.n kezdtem eladni az ékszereimet 2009-ben, (ugye mennyivel jobb volt akkor a helyzet?) és Budapesten néhány boltban.
A m.es. kát számomra érdektelenné tették a mindenféle, összevissza alkotások.

Kipróbáltam néhány vásárt is, azt tapasztaltam, hogy az ingyenes, vagy olcsó (helypénz) helyeken felesleges egész nap ácsorognom, mert meg sem nézik az ékszereket, inkább a virsli, a sör, meg a Fe.nyő Miki miatt mennek, én pedig nem vagyok többé hajlandó kolbászok és szagos füstölők közé kitenni a munkáimat.
Kézműves és iparművész vásárokban általában túl sok a helypénz, és szerintem nagyobb kínálat kell, mint ami nekem volt, és persze folyamatos jelenlét szükséges.

Mielőtt megtaláltam volna a legjobb megoldást, ideiglenesen felfüggesztettem az ékszeres életemet, mert Franciaországba költöztem.
Az elhúzódó kézbetegség is hátrébb tolta az új ékszerek születését,
de a tervezést nem tudta megakadályozni.
Berendeztem a kis műhelyemet, bár még nincs kész teljesen, de a bejegyzéseket már innen írom.

A következő részben  az árképzésről és a beidegződésekről írok.

NYÜZSI VÁSÁR

2012



A fotót készítette EnDeep https://www.facebook.com/endi.wfelpfoewgre